Furcsa film – azt hiszem nagyon tömören és röviden ezt lehetne mondani Az élet fájáról. Meg kell mondjam, nem láttam még hasonlót, de megkockáztatom, hogy mások se nagyon. Terrence Malick nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy ötvözi a kozmikus világegyetem kérdéseit, levetítve egy 50-es években élő család életére. A filmre sokan mondják, hogy vallási témákat is boncolgat, holott ez nem így van. Bár az elején valóban szerepel benne Jób könyvéből egy idézet, amit később a család levetít a saját kis világára, és a főszereplők közül gyakran kérdeznek Istentől (tőle egyáltalán?), de válaszokat nem kapnak. A film nem egykönnyen megemészthető mozi, nem is véletlen, hogy rengetegen elhagyták a mozit a vetítéskor. A történet alapváza egyszerű: adott egy férfi, Jack (Sean Penn), aki elhunyt testvérére gondolva visszaemlékszik a gyerekkorára. Legalábbis valószínűsíthető, hogy az ő gyermekkori emlékképei tárulnak a néző szeme elé. A bemutatás, az eszközök és a képi világ azonban korántsem egyszerű, a kevésbé művészfilmes rajongók nem fogják benne örömüket lelni.

A film elején megismerkedhetünk a szülőkkel (Brad Pitt és Jessica Chastain) és a fájdalmukkal, mikor megtudják, egyik fiuk meghalt. Ezután egy nagyon hosszú etűd-szerű jelenetsor tárul a néző szeme elé, melyben a világegyetem és az ember születéséről látható. Ez a misztikus jelenetsor a család gyászának problémájából indul ki, és ezt emeli az univerzum problémáinak szintjére. Elég filozofikus és elvont, továbbá hosszú ez a képsor, mely után ismét visszatérünk az átlagcsalád életéhez. A párnak három gyermeke van, a legidősebb, Jack szemszögén keresztül látjuk a történteket. Ám itt is csak foszlányokat, foltokat tapasztalunk, kicsit kuszán, hézagosan bemutatva, a többi mind a nézőre van bízva. Nem nyíltan kimondott tény, de valószínűleg az idősebb Jack ködös visszaemlékezései miatt van picit kuszán, sokszor csak egy-egy pillanatkép erejéig ábrázolva minden. Hiszen egyik ember sem tud teljes mértékben visszaemlékezni gyermekkora minden emlékére. Valódi története nincs a filmnek, inkább amolyan monológ az egész, vagy akár egy elbeszélés, amely kiragad momentumokat, másoknál pedig meghagyja a nézőt kételyek között. Csupa pergő képkocka az egész, néhol látszólagos mondanivaló nélkül vág be teljesen hétköznapi, tulajdonképpen tartalmatlan képeket. Nincs se eleje, se vége.

Az élet fája lassú tempójú, kevés párbeszédű alkotás. A filmes jelenlétet egyrészt a főhősök gesztikulációja, a zene és a pazar képi világa adja. A színészi játékok jók, de az operatőri munka,a fényképezés és a kellemes zene adja meg elsősorban a film hangulatát. Nem egy könnyű darab, lehet szeretni, lehet utálni, mondhatják rá, hogy unalmas, de az biztos, hogy egyedi alkotás. Nekem személy szerint nem lesz a kedvencem, de abban biztos vagyok, hogy elfelejteni sem fogom egyhamar.

Értékelésem: 6/10.

Fontosabb információk a filmről

Magyar cím: Az élet fája
Eredeti cím: The tree of life
Készült: 2011
Nemzet: amerikai
Stílus: művész, dráma
Rendező: Terrence Malik
Főbb szereplők: Brad Pitt, Jessica Chastain, Sean Penn

Díjak, jelölések

Oscar-jelölés: a legjobb film (2012)
Oscar-jelölés: a legjobb rendező - Terrence Malick (2012)
Oscar-jelölés: a legjobb operatőr (2012)