Adott egy férfi, Leonard Shelby (Guy Pearce), aki egy ideje már nyomoz a felesége gyilkosa után. Munkáját hátráltatja, hogy a feleségét ért támadás során ő maga is megsérült, a hosszútávú memóriájával nincsen gond, ám rövidtávon hamar elfelejt dolgokat. Semmiben sem biztos az életében, csak a bosszú hajtja. Mindennapi életét fotók, feljegyzések és tetoválások jelzik, ez ad útmutatást neki, hogy beteljesítse a küldetését, és megölje a férje gyilkosát.

Alig telt el öt perc, éreztem, hogy valami igen különleges filmet nézek, aminek sikerült magába szippantania. Az első néhány másodperc alatt megtörténik tulajdonképpen a film vége, a végkifejlet, amire általában mi, nézők annyit várunk. Néztem is egy pillanatra, hogy vajon ebből mi fog kisülni, hiszen a végcél adott. Ám a végéig vezető út igen rögös Lenny számára, aki néhány perc erejéig emlékszik csupán dolgokra. A cselekmény két idősíkon halad, az egyiket fekete-fehérben és előre felé láthatjuk, a másik a színes, ott pedig visszafelé peregnek az események. A fekete-fehérben játszódó események tulajdonképpen a töltelék, egy-egy telefonbeszélgetést mutatnak, ez ad magyarázatot bizonyos dolgokra. A történet, amely visszafelé halad pedig Lenny élete, és az elkeseredett harc, amit a gyilkos után folytat. Ok és okozat, az, hogy mit miért is tesz Lenny csak fokozatosan tárul a néző szeme elé, és cseppet sem zavaró, hogy tudjuk a végét. Sőt, ahogy peregnek a kockák, a nézőben kezd meginogni a hit, mindenki gyanússá válik, megkavarodik a történet. Lennyt útján két ember kíséri, az egyikük Natalie (Carrie-Ann Moss) és Teddy (Joe Pantoliano), akikről folyamatosan változik az ember véleménye: ezek az emberek segítik Lennyt, vagy hátráltatják?

A filmet néző ember legalább annyira bizonytalan, mint maga Lenny, a képkockákat figyelve egyre kevésbé vagyunk biztos az események alakulásában. A végkifejlet pedig üt, jó mélyen. Ám természetesen abban sem lehet biztos az ember, hogy tényleg úgy történtek a dolgok, hiszen ebben a filmben semmi sem biztos…

Christopher Nolan jó magasra rakta a mércét ezzel a filmmel. Hiába tudjuk a sztori végét, mégis lebilincselő az egész, ha valaki fél percre kimegy, akkor már lemarad, és nem tudja összerakni a mozaikot. Apróbb logikátlanságok vannak a filmben, de nem kell ezeken rágódni, másképpen nem tudták volna megoldani. (pl. honnan tudja Lenny, hogy megölték a feleségét, amikor pont akkor veszítette el az emlékezetét) Ez a film gondolkodásra késztet, aki egy laza thrillert szeretne nézni, annak nem ajánlott. Roppant egyedi forgatókönyv, a megvalósítás is remek, a színészekre sincs panasz. Egyedi alaptörténetű, kiváló megvalósítású, elgondolkodtató mű, amelyet egyszer mindenkinek látnia kell.

(Úgy érzem, A legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában meg kellett volna kapnia az Oscart, ha másban nem is. 2001-ben a Gosford Park kapta a legjobb eredeti forgatókönyvet járó szobrocskát, ezt a filmet még nem láttam, úgyhogy nem tudok nyilatkozni ez ügyben.)

Értékelésem: 10/10.