Blanche Dubois (Vivien Leigh) jó küllemű, kissé labilis személyiségű, az alkoholt túlságosan szerető nő, elmegy meglátogatni nővérét, Stella Kowalskit. (Kim Hunter) Stellához és férjéhez, Stanleyhez (Marlon Brando) a Vágy (Desire) nevű villamossal tud eljutni. Testvérének férje teljesen felzaklatja Blanche-ot, egyszerre vonzza és taszítja is a brutális természetű férfi. Stanley iszákos, aki nem riad vissza a testi fenyítéstől sem, képes megütni terhes feleségét is. Blanche megismerkedik Mitchcsel (Karl Malden), és reméli, hogy elveszi feleségül. Ám amikor Stanley Blanche múltjából előás bizonyos dolgokat, a nő élete összeomlik.
Marlon Brando (Stanley) és Vivien Leigh (Blanche)
Tennessee Williams ismert drámájából forgatták le A vágy villamosát. Az alaptörténet adott volt, a kivitelezésben pedig igazán remek lett, meg is kapta a fekete-fehér látványvilágért a neki járó szobrocskát. A filmről nehéz úgy beszélni, hogy nem mondom el a „csattanót”, ezért kénytelen leszek. Nem ismerem a Tennessee darabot, így meglepetésként ért Blanche őrültsége a végén, és sok mindent megmagyaráz. Viven Leigh-jel kapcsolatban végig az volt az érzésem, hogy egy színdarabban játszik, nem egy filmen. Művin, mesterkélten, darabosan, és ez borzasztóan nem tetszett sokáig. Természetesen amikor a végén kiderült, hogy valóban vannak mentális problémái, már világossá vált előttem, miért játszotta Vivien Leigh túl Blanche karakterét, ennek ellenére sajnálatos módon néha már sok volt az alakítása. A négy főhős közül egyik sem játszott ennyire színpadiasan (igaz, egyikük sem játszott őrültet), ezzel a mesterkélt stílussal pedig engem pedig a sírba lehet tenni. A négy Oscar-díjából hármat a szereplők kaptak: Vivien Leigh legjobb női főszerepért, Kim Hunter a legjobb női mellékszereplőért, és Karl Hunter a legjobb férfi mellékszereplőért. Szívfájdalmam, hogy Marlon Brando nem kapott szobrocskát ezért az alakításáért. Undorító, iszákos, agresszív férfi Stanley, akiben van valami mérhetetlenül vonzó. Nevezzen bárki elfogultnak, de én a legjobb férfi színész díját odaadtam volna Brandónak. Az eredeti műben Stanley megerőszakolja Blanche-t, de ezt nem merték beletenni a filmbe (végül csak sejtelmesen utalnak rá), mert közfelháborodás lett volna belőle.
A vágy villamosának cselekménye mai szemmel talán kicsit lassú, de megéri nézni a színészek játéka miatt, a vége pedig fantasztikusan jól el lett találva. Aki fenntartással kezeli Vivien Leigh színpadias játékát, várja meg a végjátékot mindenképpen, és választ kap a miértre. Ajánlom a filmet mindenkinek, aki nem riad vissza a régi moziktól, és igazán szereti az időtálló, klasszikus filmeket.
Értékelésem: 7/10.
