Sokan nem rajonganak a fekete-fehér filmekért, pedig vannak igazán nagyszerű gyöngyszemek közöttük. Az 50-es évek végén készült Tizenkét dühös ember című film alaptörténete igen egyszerű: adott egy 18 éves fiú a vádlottak padján, akit azzal az igen súlyos váddal vádolnak, hogy megölte az apját. A tizenkét tagból álló esküdtszék végighallgatja a tárgyalást, utána pedig egy szobában döntenek a fiú sorsa felett. Egy ember kivételével mindenki meg van győződve a vádlott bűnösségéről. Egyedül a 8-as számú esküdt (Henry Fonda) kételkedik, neki pedig meg kell győzni esküdt társait, hogy nem minden kétséget kizáróan a fiú követte el a bűntettet.
Igazi egy helyszínes filmmel van dolgunk, egy-két perc kivételével végig egy tárgyalóteremben játszódik a mozi. Ez kiváló alapot nyújt a mű színpadi megformálására is, valamint kizárólag a színészi játékok a döntőek a filmben. Bár az elején pár percre belekóstolhatunk a tárgyalás végébe, mindent kizárólag az esküdtek szájából hallunk és tudunk, képi bizonyíték nincsen rá.
A mai effektekkel tarkított, CGI technikás mozik mellett igenis van helye a Tizenkét dühös embernek. Adott 12 egymástól teljesen különböző férfi, akiknek kötelességük egy élet felett dönteni. Mindenki meg van győződve a vádlott bűnösségéről, csak egy ember kételkedik. Ő sem állítja, hogy nem bűnös, de nem tudja ezt határozottan kijelenteni, így inkább arra voksol, hogy nem bűnös. Az elején a többi esküdt alig figyel az ellenszegülő esküdtre, de ő nem adja fel, és igyekszik a többieket is meggyőzni arról, hogy nem biztos, hogy minden az, aminek első látásra látszik. Igazi kis lélektan van a Tizenkét dühös ember mögött. Egyrészt nem minden az, aminek elsőre látszik, és nem lehet egykönnyen, elhamarkodottan ítéletet mondani semmi és senki felett. Mindig szükséges egy másik oldalról is megvizsgálni az ügyet, még akkor is, ha mindenki ellenünk van. A 8-as számú esküdt kételkedik, így nem születhet ítélet. Egy a tizenegy ellen, és mégsem adja fel a harcot, hogy meggyőzze a társakat. A filmben mindenki egyéniség, ami határozottan lejön a mozi nézése közben, ráadásul a színészek által kiválóan eljátszva. Az ember korlátainak, ítéleteinek levetkőzése, egy idegen helyzetben való megfelelés, düh, harag, vita és veszekedés alkotja a Tizenkét dühös embert, mindezt zseniálisan tálalva a néző számára. Végig lappang a feszültség az alkotásban, az esküdtek felszín alatt haragja és minden indulata megjelenik a vásznon. A színészi játék (egytől egyig mindenkié), a rendezői és operatőri munka elfeledteti a nézővel másfél órára, hogy egy helyszínen játszódik a történet, és a karakterek párharcán kívül tulajdonképpen „nem történik semmi”.
Az, hogy végül nem derül ki, a vádlott tényleg ártatlan volt, vagy bűnös, nem hibája a filmnek. Sőt, a nézőre bízza a végső ítéletet. Mindazonáltal példamutató, hogy igenis megvitatják végül az ügyet, ráadásul minden esküdtben kételyek merülnek fel, és felmentik a fiút. Talán valahol ez így is igazságos, hiszen nem sikerült minden kétséget kizárólag bebizonyítaniuk a bűnösségét. Nem egyszerű feladat egy átlag amerikai állampolgár számára esküdtként megfelelni, pedig mindnyájuk számára ez kötelesség. Ha hívják őket, nagyon nehezen lehet kibújni a felelősség alól, és egy egyöntetű, átgondolt döntés kell a végén, hogy szülessen.
A Tizenkét dühös ember igazi klasszikus. Hiába, idestova 55 évvel ezelőtt készült, nem fog rajta az idő. Minden komoly filmkedvelő számára kötelező darab, a krimi-dráma műfaj kedvelőinek pedig kimondottan ajánlott.
Az az icipici plusz számomra hiányzott, amitől „hanyatt vágnám magam”, de úgy vélem, ez az alkotás a maga nemében és korában tökéletes. Még ma is.
Értékelésem: 9/10.
Fontosabb információk a filmről
Magyar cím: Tizenkét dühös ember
Eredeti cím: 12 angry men
Készült: 1958
Nemzet: amerikai
Stílus: dráma, krimi
Rendező: Sidney Lumet
Főbb szereplők: Henry Fonda, Lee J. Cobb, Ed Begley
Díjak, jelölések:
Oscar-jelölés: a legjobb film (1958)
Oscar-jelölés: a legjobb rendező - Sidney Lumet (1958)
Oscar-jelölés: a legjobb adaptált forgatókönyv - Reginald Rose (1958)
Golden Globe-jelölés: a legjobb dráma (1958)
Golden Globe-jelölés: a legjobb rendező - Sidney Lumet (1958)
Golden Globe-jelölés: a legjobb drámai színész - Henry Fonda (1958)
Golden Globe-jelölés: a legjobb férfi epizódszereplő - Lee J. Cobb (1958)
